Nyáron romlik a betegek terápiás együttműködése?
Számos szakirodalom foglalkozik a kérdéssel, hogy a nyári szabadságolások, utazások befolyással vannak-e a betegek terápiás együttműködésére. Eszünkbe jut-e, hogy utazáskor minden gyógyszert magunkkal vigyünk? Nyáron hajlamosabbak vagyunk-e gyógyszerszünetet tartani? Lehetséges. Az azonban tény, hogy az adherencia olyan témakör, amivel több szempontból is érdemes foglalkozni.
Miért kell foglalkoznunk az adherenciával?
1. Mert a hosszú távú terápiák esetében az alacsony adherencia alacsony kezelési eredményességet és növekvő egészségügyi kiadásokat okoz
A WHO 2003-as Adherence to long-term therapies című kiadványában olvasható vizsgálati eredmények alapján az adherencia elsődleges meghatározója a kezelés hatékonyságának, mivel az alacsony adherencia gátolja az optimális klinikai eredmény létrejöttét.
Az adherencia kezelési eredményre gyakorolt hatását számos betegség esetén kimutatták.
Többek között az alacsony adherenciát azonosították az elégtelen vérnyomás kontroll elsődleges okaként. A jó adherencia által ugyanakkor javul a vérnyomás kontroll és csökken a hipertónia szövődménye. Egy szudáni vizsgálatban a nem adherens betegek csupán 18 százaléka érte el a cél-vérnyomásértéket, míg az adherens betegek 96%-a.
Egy 2-es típusú diabétesz megelőzésével foglalkozó vizsgálatban kimutatták, hogy a csökkentett zsírtartalmú diéta és a rendszeres fizikai aktivitás betartása hatékonyan csökkenti a diabétesz kialakulását. Akiknél már kialakult a betegség, a terápiahűség, a javasolt étkezés betartása, a fizikai aktivitás, a láb gondozása, a szemészeti kontrollok betartása hozzájárul a betegség szövődményeinek csökkentéséhez, miközben javítja a betegek életminőségét és várható élettartamát.
Az adhrencia szintje pozitívan korrelál a kezelési eredménnyel a depressziós betegek esetében az antidepresszáns terápia típusától függetlenül.
A fertőző krónikus állapotok, mint pl. a HIV fertőzés esetében a jó adherencia egyenes arányban áll a betegség progressziójának lassulásával ugyanúgy, mint az alacsony virológiai markerekkel.
A jó adherenciához hozzájárulnak az egészséges életmódbeli változások, mint az étkezés módosítása, növekvő fizikai aktivitás, a dohányzás elhagyása, biztonságos szexualitás, és a farmakológiai alapú rizikó csökkentő beavatkozások.
A krónikus betegséggel küzdő betegek egészségi állapotára gyakorolt pozitív hatása mellett a magasabb adherencia gazdasági előnyöket is nyújt.
Például az ilyen mechanizmusok közé tartozik a közvetlen megtakarítás, ami a bonyolult és költséges egészségügyi ellátás csökkenéséből adódik, amelyek a betegség rosszabbodása esetében szükségesek. Indirekt megtakarítás származhat a betegek életminőségének, szociális és munkaképességi szintjének megőrzéséből vagy javításából.
A WHO 2003-as publikációja szerint a növekvő bizonyítékok arra utalnak a riasztóan alacsony adherencia miatt, hogy az adherencia javulása nagyobb hatással lehet a lakosság egészségi állapotára, mint a terápiák fejlődése.
A vizsgálatok bizonyítják, hogy a terápia-menedzsmentet segítő programok javasoltak a krónikus betegséggel élő páciensek egészségügyi állapotának javulása és a kiadások csökkentése érdekében.
2. Mert a javuló adherencia növeli a beteg biztonságát
A betegek számos potenciális életveszélyes rizikóval néznek szembe, amennyiben nem követik a számukra előírt egészségügyi javaslatokat:
intenzívebb visszaesések: Az előírások be nem tartása során keletkező visszaesések sokkal súlyosabbak lehetnek, mint azok a visszaesések, amelyek a megfelelő terápiahasználat során jelentkeznek. Az alacsony adherencia ronthatja a betegség lefolyását és kevésbé valószínű, hogy a beteg reagál a kezelésre.
a függőség növekvő rizikója: Számos terápiával kapcsolatosan alakulhat ki függőség, amennyiben nem megfelelően alkalmazzák.
az elvonás és a visszacsapás rizikójának növekedése: A terápia hirtelen megszakítása vagy megszűnése káros hatásokat okozhat. A jó adherencia jelentős szerepet játszik az elvonási tünetek és a visszacsapási hatások elkerülésében, valamint csökkenti annak valószínűségét, hogy káros hatás alakuljon ki a terápia megszakítása miatt.
a terápiával szemben kialakuló rezisztencia rizikójának növekedése: a HIV/AIDS vírussal kezelt betegek esetében az antiretrovirális szerekkel szembeni ellenállást összefüggésbe hozták az alacsony adherencia szinttel. A tuberkulózisos páciensek esetében hasonló a helyzet, ahol a rossz adherencia az egyik fő oka a terápia hatástalanságának, a visszaesésnek és reisztenciának.
a mérgezés rizikójának növekedése: a túladagolás hatására nő a mérgezés rizikója, különösen azon terápiák esetében, ahol felhalmozódó a farmakodinámia és alacsony a mérgezési küszöb
nő a balesetek előfordulásának rizikója: Számos terápia esetében szükséges változtatni az életstíluson, hogy megelőzzük az ismert mellékhatásokkal összefüggő balesetek kialakulását. Jó példák erre azok a gyógyszerek, amelyeknél kerülni kell az alkoholfogyasztást, vagy amelyek hatással vannak az autóvezetésre.
Amennyiben a beteg programok egyaránt tartalmazzák a rendszeres terápia alkalmazást segítő és a betegség specifikus edukációs elemeket, szignifikáns javulás figyelhető meg az életmódbeli viselkedésben, a kognitív tünetek menedzsmentjében, a kommunikáció és a fogyatékosság menedzsmentjében.
Az ilyen programok hatása pozitív továbbá a kórházi ellátások, a kórházban töltött napok és a járóbeteg vizitek számának csökkenésére.
Vissza a listához